A Papnő és a Nap arkánum kapcsolata

A Papnő ábrázolása egy trónon ülő fiatal nőt mutat, egyik kezében egy könyv és másik kezében két kulcs, fekete és fehér. Ezek a kulcsok az akarat és a tudás gyakorlati használatának titkát jelképezik, mint pozitív, mint negatív erők esetében. Mellette általában két oszlop, fekete és fehér, mögötte egy lepel, ami elrejti az arra még éretlenek elől a valóságot. A papnő előtt egy fiatal mágus áll, akit a papnő vezet be a szférikus mágia titkaiba. A legtöbb tarot a papnő előtt álló mágust már nem ábrázolja, hiszen egyértelmű, hogy mi magunk vagyunk az a mágus, aki a papnő előtt áll. A papnő papi szolgálatot teljesít, ami azt jelenti, hogy tanítja és vezeti a mágust a láthatatlan szférák megismerésében.

Az arkánum ábrázolása kifejezi, hogy világunk sokkal több annál, ami nyilvánvaló és mindenki számára látható. Az igen finom halmazálapotú szférak csak annak válnak láthatóvá, aki kifejlesztette magában a négy elem érzékelését, egyensúlyát és a tudatalatti befolyásolásának céltudatos módját. Nem véletlen, hogy a Papnő arkánumot sok tarot a tudatalattival, és a belső hanggal, mit a titkok őrzőjével, hozza kapcsolatba. b2
A Papnő arkánum a mindenütt jelenlévő kettősséget is jelképezi, hiszen a dualitások a legmagasabb mentális szférákban is megjelennek, mint pozitív és negatív lények.
Franz Bardon a második arkánumhoz a mágikus evokációt csatolja, ahol az egyes szférákban, mint pozitív, mint negatív elöljárókkal találkozhatunk. Az evokáció során az evokált lény a mágusban az istenit, az Isten képét látja, minek okán alárendelődik a mágus akaratának, tanítja és vezeti útján. A tarotban ezért a második arkánum, mint nő, papnő van ábrázolva. Az arkánum lényege valójában a szférák megismerése és a mágus akaratának érvényesítése minden szférában. A régi kultúrákban a szférák egyes elöljáróit, általában, mint isteneket tisztelték gyakran nem csak a pozitív, de a negatív elöljárókat is.
Ez a felfogás ellentétes a Nap arkánumban megjelenő egyetlen isteni, a mindent egyesítő és mindent megteremtő kollektív egység elvével, mely úgy jelenik meg, mint a gyermeki boldogság kulcsa. A Nap arkánum világos és egyértelmű. A Nap alatt általában két kisgyerek, egy fiú és egy lány, kézen fogva (vagy táncolva) jelenik meg, ami gyermeki boldogságot és az egységet fejezi ki. Együttesen ez az arkánum kifejezi az összetartozást, ami a föld kollektív tudatát jelképezi. Az égbe emelkedő vízcseppek azt reprezentálják, hogy minden egyed, emberek, állatok, de még a növények is, aktív részesei ennek a kollektív egységnek. Itt minden dualitás megszűnik, illetve a dualitások egysége, mint fénylő Nap látható. A Nap vakító sugárzásában eltűnik minden sötétség vagy árnyék, csak a tökéletes egység látható.
Ez a gondolkodásmód és meditációs gyakorlat nagyon szépen megfigyelhető a buddhista tanításokban, ami a buddhizmus lényegi mondanivalóját képezi a boldogsághoz vezető úton.

A Nap arkánum hátterében viszont egy kőfal vagy téglafalat jelenik meg, mely valamilyen elzártságot fejez ki (Hebrew:"Gan Eden"). Ez az elzártság éppen ennek a gondolkodásnak egyfajta jelképe, mely elzárja magától a valóságot, mintha arról nem is akarna tudomást szerezni. Számára minden, ami ellentét csupán a fény hiánya. Tehát fekete, mint olyan, valójában nem is létezik. Az ellentétek csak fikciók, melyek csak a mi elménkben léteznek, csak mi látjuk feketének és fehérnek, mert nem a fényre koncentrálunk, és nem a boldogság, az egység, a tisztaság útját választottuk. Valójában világunk érzékelése ez által nem is valós, mert meglátva a Nap vakító fényét, anyagi világunk megszűnik létezni és a megvilágosultság egységének gyermekei leszünk. Célja tehát meglátni mindenben a fényt (az egyetlen lényegit), és azzal azonosulni, annak részévé válni. Minden más, ami a fény egységét nélkülözi, csak azért létezik számunkra, mert még nem jutottunk el a megvilágosodáshoz. Ahhoz, hogy ezt el tudjuk érni, szükség van egy falhoz hasonló elzártságra attól, amit valóságnak hiszünk. Szellemileg a fény gyermekeivé kell válnunk. Ez a fal általában úgy jelenik meg, mint valamilyen tanítás, szerzetesi rend, kolostori oktatás, meditációs gyakorlat, illetve tartós önkívületi állapot eléréséhez vezető út. Gondolom nem nehéz felismerni, hogy ezzel a céllal a történelem folyamán a mai napig nem egy vallásos orientáltságú szervezet született.
A két arkánum dualitása tehát abban áll, hogy míg a papnő mágusa a szférák dualitásainak megismerése által próbál eljutni az isteni bölcsességhez, addig a Nap arkánum valójában elutasít minden negatív létezését és az egyetlen, a mindet egyesítő fénnyel próbál azonosulni, ami a gyermeki boldogság forrásaként jelenik meg. A Papnő arkánum viszont azt is kifelyezi, hogy világunkban több erő működik melyeknek saját akaratuk, tudatuk és személyiségük van. Ez a személyiség szabadon létezik, és nem szükségszerű, hogy ez egybeolvadjon Istennel.
A két arkánumról elmélkedve mindenki elgondolkodhat a mágus és a "szentek" útja közti különbségről, melyet Franz Bardon is hasonlán fogalmazott meg könyveiben. Mint tudjuk az egyiptomi hagyomány szerint éppen a Papnő arkánum jelképezi a mágia valódi kapuját. Ezzel kapcsolatban érdemes elgondolkodni 1. Mózes 3:22-24 mondatain is, ahol azt olvassuk, hogy az ember az istenekhez lett hasonló. Ez a rövid beszámoló igen sok kérdésünkre feleltet tud adni az emberiség útját és a két arkánum kapcsolatát illetően.
Más értelmezésben, míg a Papnő a dualitásokat, addig a Nap arkánum a dualitások egyesülését jelképezi. Ez az értelmezés ugyan könnyen alkalmazható lenne, de mélyebben megvizsgálva az összfüggéseket, mindeki megláthatja, hogy itt többről van szó. Itt megint az olvasóra hagyom, hogy meditatálva eljusson a helyes értelmezéshez, ami azért is különösen nehéz, mert a Nap arkánum szinte minden tarotban az egyik legszebb arkánumként van jellemezve.