A tarottal kapcsolatos legfontosabb elméletek rövid történelmi áttekintése

Gebelin A tarot kártyák rejtett értelmére elsőként Antoine Court de Gebelin (1725-1784) figyelt fel, amit Le Monde Primitif (1781) munkájában ismertetett. Ebben a munkában a 22 Triumf már azzal a számozással szerepel, ahogy azt a mai napig ismerjük. Leírásában a Bolond lapot, amely szám nélkül állt, a tarot elejére helyezte, nulla számmal. Annak ellenére, hogy egyértelműen egyiptomi eredetűnek tartotta, átvette Comte de Mellet (1727-1804) elméletét, miszerint a 22 Triumf a héber ábécé 22 betűjével áll összefüggésben.

Kortársa Jean-Baptiste Alliete (1738-1791) ismertebb nevén Eteilla, elsősorban a tarot jóslásra történő használatát igyekezett kidolgozni több kevesebb sikerrel.

Levi Alphonse Louis Constant (1810-11875), ismertebb nevén, Elifas Levi, tovább igyekezett erősíteni a zsidó kabbala és a tarot kapcsolatát, még annak árán is, hogy néha valótlan elméleteket állított fel. (Kezdetben , mint okkult szellemidéző vált ismerté.) A betűket a héber ábécé sorrendjében rendelte a tarot lapjaihoz, kivéve a Bolond arkánumot, melyhez a SIN betűt csatolta. Munkássága igen nagy nyomot hagyott a misztika területén. Ezzel kapcsolatos legfőbb műve Dogme et de la Haute Rituel Magie (1851). Nézetei nagy hatással voltak a később igen ismerté vált Arany Hajnal Rend (Hermetic Order of the Golden Dawn) mágiájára és Aleister Crowley ismert mágusra is.

Jean-Baptiste Pitois (1811-1877), aki Paul Christian álnéven kiadott egy regényt L’homme rouge des Tuilereies (1863), melyben egy szerzetes beszámol Napóleonnak az egyiptomi beavatás rendszeréről, ami 78 arkánumra (titokra) épült. ChristianBeszámolása szerint a legfőbb teremben, ahova a beavatás során a diákoknak el kellett jutniuk, a 22 arkánum képe volt elhelyezve. Ezek a képek két sorban, egymással szemben álltak, első az utolsóval szemben és a második az utolsó előttivel párokat alkotva, duális elrendezésben. A diák feladata az elrendezés megértése és megmagyarázása volt. Az arkánum fogalmának első használata szintén ehhez a regényhez köthető. Regényében közölt információkat a híres Arsenal könyvtárban megtalált régi iratokból merítette (Jugements astrologique sur les nativités). Kissé zavaró viszont, hogy The Mysteries of the Pyramids művében a Bolond arkánumot nulla számmal és a héber SIN betűvel kötötte össze, és az utolsó előtti pozícióra helyezte. Értelmezésében a Bolond arkánum a káosz, a butaság és a bűnös ember szimbóluma, aki csak az anyagi világot látja. A mágiával kapcsolatosan több könyvet is írt, mint például Histoire de la Magie et du Monde Surnaturel (1870).

Kortársa Eugene Jacob (1847-1942) Ely Star néven, elsőként használta a 22 Triumf esetében a Nagy arkána (nagy titkok) megnevezést. A fennmaradó 56 lap a Kis arkána (kis titkok) megnevezéssel illette, Misteres de l`horoscope (1888) művében.

Gérard Encausse (1865-1916) ismertebb nevén Papus tarottal kapcsolatos könyvében Le tarot des Bohemiens (1889) a tarot eredetét szintén Egyiptomhoz és Hermész Triszmegisztoszhoz kapcsolta, illetve még talán ennél is régebbi rejtelmes civilizációkhoz. PapusFelismerte, hogy a tarot egy ősi képi kommunikációs jelképrendszer és bölcsesség szülötte. Átvette Elifas Levi tanításait is a tarot és a kabbala kapcsolatát illetően. Feltételezése szerint a tarot kártyákat a cigányok hozták be Egyiptomból Európába, ámbár ezt az elgondolást már Gebelin is leírta munkájában. Mindennek ellenére ez az elmélet igen kétséges, mivel amikor a cigányok Indiából Európába megérkeztek, a XV. század elején, a tarot már csaknem 100 éve megtalálható volt Európában. Az alábbi képen látható Papus által leírt tarot duális elrendezése, mely megegyezik Paul Christian elrendezésével. Ebben az elrendezésben a Bolond arkánumhoz a SIN betű van hozzárendelve, és emiatt a duális elrendezésben az utolsó pozíciójára került (bár a SIN az utolsó előtti betűje a héber ábécének).

Az 1888 évben megalapításra került az Arany Hajnal Rend (Hermetic Order of the Golden Dawn) és a Kabbalista Rózsakereszt Rend (Cabalistic Order of the Rosicrucian). Ezek és később ezekből kivált rendek a mágia, kabbala, asztrológia, tarot stb., megismerésével és gyakorlatával foglalkoztak. Tagjaik közt sok igen neves személyiség is szerepelt.

Papus kortársa Oswald Wirth (1860-1943) szintén a kabbala és a tarot kapcsolatát elemzi, több művében is. A Bolond arkánumot a Nagy arkána utolsó pozíciójára helyezte és a héber ábécé utolsó előtti betűjét a SIN betűt rendelte hozzá. Wirth Leírásában (Le tarot des imagiers du Moyen Âge) viszont pontosítja Bolond arkánum értelmezését, miszerint a Bolond arkánumhoz nem tartozik semmilyen sorszám, tehát szimbolikusan a nulla, a Nicota, a semmi potenciális jelképe. Mivel ez a lap a meg nem teremtett dolgokat jelképezi, melyből minden teremtett dolog (minden arkánum) megszületett, ezért önmaga lényege a világban a nem létező oldalon maradt. Ahogy láthatjuk, a héber betűk hozzárendelése megegyezik Papus és Elifas Levi elrendezésével. Wirth, hasonlóan Papushoz, átvette ugyan a 22 Triumf esetében Paul Christian által ismertetett duális elrendezést, de ezt az elrendezést csak, mint a tarot aktív és passzív oldalát vizsgálta. Kissé ellentmondásos az is, hogy a tarot első tíz lapját az egyik esetben a tíz szefirottal, a másik esetben pedig a héber betűkkel kötötte össze.

dual1

Waite Arthur Edward Waite (1857 -1942) Pictorial Key to the tarot (1910) munkájában elutasította a tarot egyiptomi eredetét és Levi kabbalisztikus összefüggéseit is, annak ellenére, hogy Levi és Papus munkáit éppen ő fordította le angol nyelvre. A Rider-Wait néven ismerté vált és nagy népszerűségnek örvendő tarotban önkényesen fel lett cserélve az Igazságosság és az Erő arkánum, hogy jobban illeszkedjen az Arany Hajnal Rend asztrológiai tanításaihoz. A Bolond arkánum visszakerült a Nagy arkána elejére.

Másik igen ismerté vált tarot Edward Alexandr Crowley, ismertebb nevén Aleister Crowley (1875 -1947), nevéhez fűződik. A kártyák művészi kivitelezése Lady Marguerite Frieda Harrison (1877-1962) valósította meg Crowley vezetésével. Művében The Book of Thoth (1944) annak ellenére, hogy címében Thothra hivatkozik, valójában elutasította a tarot egyiptomi eredetét és a tarot rendszerét a kabbala, az orientális misztika, az európai mitológia és asztrológia szintéziseként ábrázolja.
Crowley
Könyve nem igazán tartható megbízható forrásnak, de mindenképpen inspiráló és provokatív jellegű. Eredetileg ebben a tarotban is fel volt cserélve az Igazságosság és az Erő arkánum, de az újabb kiadásokban ez a két kártya már visszakerült az eredeti helyére. A Bolond arkánumot a Nagy arkána első pozíciójára helyezte, amihez a nulla számot és a héber ábécé első betűjét, az ALEF betűt, rendelte. Ezzel éltért Elifas Levi hozzárendelésétől, mivel így minden betű egyel eltolva került a Nagy arkána lapjaihoz. Kissé megmásította a Feltámadás arkánumot is, amit Aeon névre keresztelt, mint az Új világ jelképét. Művében a tarot és a kabbala, illetve az asztrológia, kézenfekvőbb összefüggései érdekében egy furcsa megoldáshoz folyamodott beiktatva egy dupla csavart, ami a „Neapol elrendezés” nevet kapta. Ez az elrendezés megbontja a héber ábécé és a tarot kártyák csaknem azonos sorrendjét.

A cseh származású Karel Weinfurter (1867-1942) az Ohnivý keř čili odhalená cesta mystická (1923) könyvében, ahol Biblia és a misztika kapcsolatával foglalkozik, a tarot kártyákat az egyiptomi Thoth könyvének tartja, melynek gyökerei talán egészen Atlantisz kultúrájába nyúlnak vissza. Szerinte, mivel a tarot egyértelműen egyiptomi eredetű, ezért a héber ábécé megfeleltetése a tarot lapjaival erőltetett, hiszen akkor a tarot nem egyiptomi, hanem héber eredetű lenne, amit elutasított. Könyvében ugyan sokat foglalkozik a szó és a betűk erejével, misztikus értelmükkel, de ehhez nem a zsidó hagyományból indult ki. A tarot lapjait, mint az egyén misztikus fejlődésének állomásait értelmezte a legalacsonyabb szinttől, amit szerinte a Bolond arkánum reprezentál, a legmagosabb szintig.

Kortársa, a morva származású, Pierre de Lasenic (1900-1944 Petr Kohout), ugyan szintén a tarot egyiptomi eredetéről beszél, Lasenic de ennek ellenére a Nagy arkána lapjait összekötötte héber kabbalával is. Tarottal foglakozó könyvében Tarot, klíč k inicializaci (1938) a héber betűk elrendezése megegyezik Oswald Wirth, Papus és Elifas Levi elrendezésével. A Kis arkána esetében eltérő szimbolikát használt (francia elképzelésekből és kártyajátékokból kiindulva), ahol a kardokat a föld elemhez és az érméket a levegő elemhez kötötte. Ezt az elrendezést, az antik világ nézeteire hivatkozva, csupán két mondatban próbálta könyvében megindokolni.

Zain Az amerikai Elbert Benjamin (1882-1952), aki C.C. Zain álnéven több könyvet is kiadott a tarot, a misztika és főleg az asztrológia területéről. A tarot eredetét szintén Egyiptomhoz kötötte, de később asztrális utazásai által felvilágosítást kapott arról, hogy a tarot történelme egészen Atlantiszig nyúlik vissza. Az asztrológiai jelek elrendezése teljesen eltér Elifas Levi és Aleister Crowley hozzárendelésétől. Az ő munkájára építve több tarot ábrázolás is született, egyiptomi szimbolikát követve.

Az orosz származású P. D. Ouspensky (1878 -1947) The Symolism of Tarot (1913) rövid írásában, a tarot kártyákat az isteni szimmetria mintájára próbálta elrendezni. Elrendezése középpontjában a Bolond arkánum áll, melyhez a nulla számot rendelte. OuspenskyKörülötte háromszöget alkotva 3x7 lap, a Nagy arkána lapjai, melyek az isteni háromságot jelképezik. A háromszöget egy négyzet veszi körül, mely a Kis arkána 4x14 lapját jelképezi, a négy elem szerint rendezve. Ouspensky láthatóan a tarot értelmezéséhez nem a héber kabbalából indult ki. Ez a 3x7 lapos elrendezés márcsak azért is érdekes, mivel a tarot lapjait a Triumf lapjainak is nevezik, ami a hetedik arkánumra, a Győzelmi szekérre utal. Ezzel kapcsolatban viszont kissé zavaró, hogy írásában felcsérélte a Főpap és a Győzelmi szekér arkánumokat.

Jung Carl Gustav Jung (1875-1961) svájci pszichológus bevezette az archetípus (görög szó jelentése őskép, eredeti minta) fogalmát. Elmélete szerint A Nagy arkána az archetípusok gyűjteménye, melyek mindenkihez tudnak beszélni az ő saját tapasztalatai által. Ez az elmélet és főleg a kollektív tudatalatti fogalma igen nagy hatással volt a tarot későbbi értelmezéseire. Jung ugyan bevezette az archetípus fogalmát, de ennek ellenére az archetípusok tartalmi halmaza nehezen meghatározható maradt. Valójában az archetípus fogalmát C. G. Jung nem is tudta pontosan definiálni, ami azt eredményezte, hogy ezzel a mai napig sokan visszaélnek az ezotéria területén.

František Bardon (1905 – 1958, Franz Bardon) morva származású mágus, teljesen más perspektívát adott a tarot megismeréséhez. Három könyvet írt a tarot első három lapjáról. A Mágus arkánumot a négy elem mágiájával a Papnő arkánumot az evokációs mágiával, és a Királynő arkánumot a valódi kabbalával kötötte össze. BardonNegyedik könyvét, mely a Király arkánumot tárgyalta, mint a bölcsesség útját, a kommunista titkos szolgálat teljesen megsémisítette. Halála után könyveit nagyon sok nyelvre lefordították, nagy sikerrel. Munkái koránt sem teoretikus vagy misztikus jellegűek, hanem a mágikus gyakorlat szülöttei. Gyakori mondása, szerint a szent mágiában gyakorlat nélkül senki nem várhat semmilyen érdembeli előrelépést. A mágia beavató rendszerét három síkra helyezte, melyeknek együttesen kell fejlődniük: mentális, asztrális és fizikai oldalon egyaránt. Érdekes módon műveiben szinte semmilyen bonyolult teoretikus magyarázattal nem szolgál. Írásaiban a gyakorlatra koncentrál, miután általában sejtelmesen megjegyzi, hogy ha ezt a gyakorlatot valaki elsajátította, akkor már teljesen felesleges a részletes magyarázat. A tanuló ennek alapján, mint gyakorlati tudást sajátítja el az egyes ismereteket, melyek intellektuális vetületeit azonnal megérti. A tarot lapjainak egyes ábrázolásai szinte teljesen eltérnek a hagyományos formáktól, ahol a gyakorta megjelenő erősen sötét lila (viola) színt, mint a végtelen, az örök és meg nem teremtett (de mégis létező) szimbólumát használta. Ettől világosabb árnyalattal az Akása princípiumát, és arany színnel az istenséget (az isteni minőséget) fejezte ki.
Bardon tarotA tarottal kapcsolatban rávilágított arra a tényre is, hogy a kardok egyértelműen a tűz szimbóluma és a botok a levegőt jelképezik a tarotban, eltérően attól, ahogy azt a legtöbb ma ismert tarotban láthatjuk. Ennek a szimbolikának komoly mágikus értelme van, amit nem helyes felcserélni, mert egyértelműen következik a mágikus gyakorlatból.
Szintén úgy tartotta, hogy a tarot már Egyiptomban ismert volt, melyről Hermész Triszmegisztosz több könyvet írt. Erre szolgáló bizonyítékait nem a történelmi kutatás módszerével, hanem mentális utazás, illetve más mágikus módszerekkel szerezte, melyeket pontosan leírt könyveiben. Életének egyes mozzanatait FRABATO című regény tartalmazza.

Stuart Kaplan 1978-ban kiadta The Encyclopedia of Tarot terjedelmes gyűjteményét, ami azóta még három résszel gyarapodott. (Igen sajnálatos, hogy Franz Bardon munkáit meg sem említi.)

Robert O`Neill 1986–ban kiadta Tarot Symbolism munkáját, ahol arra a következtetésre jutott, hogy a tarot a XV. század filozófiai és teológiai nézeteinek képi szintézise.

Természetesen a tarottal kapcsolatban még nagyon sok más értelmezés is napvilágot látott, melyek itt nincsenek megemlítve, hiszen igen terjedelmesre nyújtanák ezt az áttekintést. Egyesek a sakkal mások a perzsa vagy indiai kultúrával kötötték össze, és még sorolhatnám.
Ebből a rövid történelmi áttekintésből arra lehet következtetni, hogy a tarot olyan ősi bölcsességeket tartalmaz, melyek részleteiben a mai napig fellelhetők szinte minden kultúrában.

Download: Franz Bardon összes műve itt található meg