Rudolf Steiner: Lukács-evangélium gondolatairól

"Meg kellett teremteni az átmenetet a buddhai és zarathustrai áramlat összekapcsolásához."
Ennek a mondatnak a jegyében Rudolf Steiner felemelően ismerteti hogyan egyesültek a buddhista és a zarathustrai áramlatok Jézus személyében és tanításában. Míg a buddhizmus szinte csak a belső megismerés útján, addig a zarathustrai gondolkodás a külső hatások befogadása, a szellemvilág inspirációja által találják meg a bölcsesség útját. A zsidó hagyományt és vallást a zaratrustrai gondolkodás folytatásaként ábrázolja:
"Ez csak azáltal vált lehetségessé, hogy Zarathustra gondoskodott művének folytatásáról, hogy étertestét Mózesre, asztráltestét pedig Hermészre ruházta át."
Ezzel mintegy a bölcsesség útjának folyamatos fejlődési vonalát erősíti meg, talán egy olyan gondolkodás reményében, mely mentes mindenféle vallási elkülönültségtől vagy viszálytól.

Bár, őszintén szólva nem tudom, hogy a zsidó hit mennyiben volna képes elfogadni azt, hogy Mózesnek valamiféle köze volt Zaratrustrához. Azzal, hogy többféleség van jelen világunkban megtanuljuk értékelni a világ többszínűségét és nem biztosan helyes, ha azt mondjuk, hogy az egyik a másik folytatása, hogy egyik a másikból alakult ki. Ez azért sem helyes, mert a szellemvilágban is sok intelligencia van, melyek mindegyike egymástól eltérő módon járja a bölcsesség útját. Ugyanis minden magas szellemi lény, más tulajdonságokkal rendelkezik, ami individualitását adja csakúgy, mint az embereknél. Az, hogy mindegyik gondolkodása megegyezik bizonyos általános elvekben, általános törvényekben, az isteni gondviselés odaadó szolgálatában, de mégis mindezt más módon közelítik meg, éppen világunk szépségét és sokszínűségét jelenti.

Azt a gondolatát, ami több helyen is megjelenik, miszerint: "Ez csak azáltal vált lehetségessé, hogy Zarathustra gondoskodott művének folytatásáról, hogy étertestét Mózesre, asztráltestét pedig Hermészre ruházta át.", szó szerint véve az itt elmondottakat, mágikus szempontból nem tartom lehetségesnek, mivel "... csak a szellem a halhatatlan... Az asztráltest múlandó, csupán eszköze a szellemnek." (Franz Bardon)
Viszont, ugyan ezt tanítja Rudolf Steiner is, pontosan így (a lélek, az asztráltest is múlandó, az energiatest még gyosabban, pár nap alatt lebomlik), tehát számomra ez a gondolata, ha szó szerint vesszük, akkor értelmezhetetlen lett. (Eszmei mondanivalóját értem, de a megvalósulás módjával van gondom, ha szó szerint vesszük az itt leírtakat. Kissé zavaró számomra az is, hogy "palesztinai" eseményekről beszél, holott ez a megnevezés abban a korban teljesen más régiót jelentett, más népet is, mint ma.)

Rudolf Steiner a két szellemi áramlat a buddhista és a zaratrustrai egyesülését úgy mondja el, hogy két Jézusról beszél, szembe állítva Máté és Lukács által ismertetett családfákat, miszerint két különböző Jézus született nagyjából ugyanabban az időben, de mindkettőjüknek apja neve József és anyja neve Mária volt, de mégis két család volt.
Rudolf Steiner nem bizonyítja ezen állítását, de több esetben hivatkozik az Akása krónikára, ahonnan mindez kiolvasható.
Természetesen mindez első hallásra nagyon hihetetlen, de mint írja: "Az emberek azt szeretnék, hogy az igazság egyszerű legyen, ez az emberi kényelmességből származik. Nem akarnak sok fogalommal bajlódni."

Mivel minden igazságra törekvő ember abban hisz csak, amiről valamilyen módon meg tud bizonyosodni (logikai, tapasztalati, belső átélés vagy magas inspiráció által), ezért itt arról fogok beszélni, hogy mit nyerünk, és mit vesztünk azzal, ha elfogadjuk Rudolf Steiner magyarázatát. Teljesen helytelen volna csupán azért elfogadni valamilyen tanítást, mert olyan ember mondta, akiben teljesen megbízunk. Ez nem azt jelenti, hogy helytelen megbízni egy mester tanításában, de ahhoz, hogy ezen gondolatokat valóban el tudjuk fogadni és ezek gyümölcsöt teremjenek bennünk, minden esetben szükséges, ezek életre keltése önmagunkban. Vakon megbízni valamilyen tanításban, amit önmagunkban nem tudunk összefüggéseiben életre kelteni, nem a valódi mágikus fejlődés útja, ami később igen nagy problémákat okozna.

"Szeretteim, ne higgyetek el minden ihletett kijelentést, hanem győződjetek meg arról, hogy az ihletett kijelentések Istentől származnak-e" (1. János 4:1)

"Egy beavatott nem hisz valamiben, amiről nem tud meggyőződni, ... hanem a törvényszerűségeket és az összhangot tiszteli, annak minden megjelenési formájában." (Franz Bardon)

Először röviden próbálom ismertetni Rudof Steiner állaspontját, hogy képet kapjunk a történtekről.

"Látjuk tehát, hogy a betlehemi Jézust, akinek szülei ezek szerint mindig is betlehemi lakosok voltak, Máté helyesen írja le. Csak Lukács mondja, hogy az ő Jézusának szülei názáreti lakosok voltak, hogy számbavétel végett mentek Betlehembe és ez alatt a rövid idő alatt született meg Lukács Jézusa. Ezután a szülők ismét Názáretbe mentek vissza. A Máté-evangélium csak arra utal, hogy Jézus Betlehemben született, és szülei Egyiptomba kellett, hogy vigyék. Csak az Egyiptomból való visszatérésük után telepednek le Názáretben, azért, hogy az a Jézus, aki az újratestesült Zarathustra, annak közelében lehessen, aki a másik áramlatot, a buddhizmust képviseli. A két világszemlélet így áramlik egybe a konkrét valóságban."
"Két Jézus-gyermeket látunk tehát felnőni: egyrészt a nátháni szülőpárnak (Lukács által közölt családfa 3:23-38, Rudolf Steiner szerint Buddha individualitás "Buddha nirmanaka" hordozója), Józsefnek és Máriának a fiát, aki egy fiatal anyától születik... Ezzel a fiúval a szülőpár Betlehemből való visszatérése után ismét Názáret-ben lakott. Nekik több gyermekük nem volt. Másrészt látjuk a salamoni ágból származó József és Mária Jézus-gyermekét. (Máté által közölt családfa 1:1-16, Rudolf Steiner szerint Zarathustra individualitás hordozója) Ennek a szülőpárnak Egyiptomból való visszatérte és Názáretben való letelepedése után még sok gyermeke született, akiket a Márk-evangélium sorol fel: Simon, Júdás, József, Jákob és két leánygyermek is (Márk 6,3)."

"... így Máténál megtaláljuk az igazság egyik részét, Lukácsnál a másikat".

"Közvetlen szomszédságban és a szülők barátsága közepette nőtt fel a két gyermek, és fejlődött nagyjából tizenkét éves koráig. Itt a tizenkét éves Jézusnál a következő történt. Az az én, amely eddig, mint Zarathustra-én a Dávid-nemzetség királyi ágából származó Jézus gyermek testét használta fel arra, hogy korának megfelelő szintre eljusson, a salamoni Jézus-gyermek testéből kivált, és átvonult a nátháni Jézusba, aki ezért egészen megváltozott."
"Ez a gyermek most már nem fejlődhetett volna tovább a Földön, megállt akkori fejlettségi fokán, mivel a Zarathustra-én, aki benne lakott, elhagyta. Mindenesetre egy magas, rendkívüli érettségi fokig jutott el, mivel ilyen magas én lakott benne. Aki a salamoni Jézus-gyermeket külsőleg megfigyeli, azt találta volna, hogy a legnagyobb mértékben koraérett gyermek volt, attól a pillanattól kezdve azonban, amikor a Zarathustra-én elhagyta, nem tudott tovább fejlődni. Elkövetkezett az az időpont, amikor a nátháni Jézus anyja aránylag korán meghalt. Ez a gyermek is (salamoni Jézus) meghalt, körülbelül abban az időben, amikor a nátháni Jézus anyja."

Ezután a két család egybeköltözött és együtt éltek.

Itt még megemlíti, hogy miért nem esett keresztelő János a betlehemi gyermekgyilkosság áldozatává. "Az ilyen dolgokon valóban el kell gondolkozni, mert ha akkor valóban minden két éven aluli gyermeket meggyilkoltak, akkor Jánosnak is a gyermekgyilkosság áldozatává kellett volna válnia."
Ezzel kapcsolatban viszont szeretnék néhány dolgot pontosítani. Itt keresztelő Jánosról beszél (Izrael volt főpapja, Zachariás és felesége Erzsébet fiáról) aki 6 hónappal idősebb volt, mint Jézus és nem Betlehemben éltek, akikhez Mária elment 3 hónapra rokoni látogatásra, mert megtudta Gábrieltől, hogy Erzsébet idős kora ellenére terhes. Lukács 1:36-39, megemlíti a 6 hónapot, és azt is, hogy János szülei nem Betlehemben laktak.
Azt is figyelembe kell venni, hogy 2 éven aluli gyerekek meggyilkolásáról volt szó, ami azt jelenti, hogy ez az esemény nem rögtön Jézus megszületése után történt, hanem jóval később. Valószínűleg a csillag (Dávid csillaga vagy Zoraszter csillaga) első megjelenésének időpontja volt Heródes számára kiindulópont, amit gondosan kitudakozott a mágusoktól (királyoktól) akik útra keltek, hogy Jézust meglátogassák. Amikor a mágusok Betlehembe értek, akkor Jézus már nem csecsemő korban volt, ahogy ezt az eseményt gyakran hibásan ábrázolják a jászolnál álló három királlyal, akik ajándékokat hoztak Jézusnak.
Tehát, keresztelő János valóban elkerülhette a gyemekgyilkosságot, születési ideje és lakhelye miatt is.
Ezzel kapcsolatban lásd még "A mágia, a kereszténység és a TAROT valódi kapcsolata" cikket.

A legfőbb argumentum tehát Máté és Lukács által közölt eltérő családfa marad, ami két különböző Jézust jelentene.
Ezzel kapcsolatban a legelterjedtebb és legelfogadottabb magyarázat az, hogy Lukács családfája Máriáé, míg Máté által megadott családfa József apai vonalán ismerteti Jézus származását. Ez sok mindenben logikus lenne, mivel így mindkét szülő családfája által egységes képet kapunk Jézus származásáról.
Természetesen azt, hogy Lukács által ismertetett családfában nem Mária, hanem József szerepel, megpróbálják megmagyarázni, hogy ott Máriának kéne lennie, de Lukács mégis Józsefet tette oda valamilyen okból. Az igazság viszont az, hogy nincs semmilyen valós bizonyíték arra, hogy ez Mária családfája lenne. Mindennek ellenére sok más elmélet is létezik lásd itt, köztük az is, hogy Mária pártus származású volt, amire szintén több történelmi bizonyíték van, zsidó forrásokból is.
Mindez azt eredményezi, hogy a mai napig megy a vita egyes történészek és bibliakutatók között, pedig valójában mindkét oldala a nézeteknek igaz lehet, ha elfogadjuk Rudolf Steiner magyarázatát.
Ezzel még több dolgot is megérthetünk, például a kánai menyegzőn történteket is, ami által könnyebben megérthetjük Jézus kijelentését.
Rudolf Steiner megemlíti azt az esetet is, amikor gyerekkorában Jézus elveszett és a templomban találtak rá, és alig értették mi történt vele, mert teljesen megváltozott.

Franz Bardon is közzéteszi Jézus Krisztus élethű képét, alatta ezzel a felirattal: "Buddha Jehoshuah". Ugyan, buddha csak titulus, mint megvilágosodott, de miért tartotta ezt fontosnak így megtenni?

Viszont, minden mesternek vigyáznia kell arra, hogy azt, amit lehoz, azt helyesen tudja megérteni és ne költsön hozzá filozófiai magyarázatokat.